kicsit úgy sok

10. 17., 01:36 • agymenés, fuckno, hiszti • 5 komment

Megint régen írtam, tudom. A gépem nem jó. Otthon megcsináltatta apa, kihozták, raktuk össze és már nem volt jó. Valszeg hátul lehet valami érintkezési hibája most, mert a monitorra nem tud rákapcsolódni. Legszívesebben fognám és kibasznám az ablakon, szépen nőiesen. Mivel azonban ezt nem tehetem meg, maradok tesóm gépén, ami ugyan tök jó és minden egyéb – de nem az enyém. A dolgaim nincsenek itt rajta, meg úgy semmi. Na mindegy már, kezdem megszokni, csak egyre jobban érzem ezt a hülyeséget, hogy talán jobb lett volna ki se jönni. Otthon lennék, járnék suliba is, nem kéne még várnom és a bizonytalanságban élnem, a barátok is ott lennének a közelben… Azt hiszem kicsit kezdek belefásulni. Nekem nem ez kell, hogy itt legyek és üljek és várjak, másokra legyen hagyatkozva… Ha magamtól tehetném, már simán ott lennék. És az egyedülléteim is egyre jobban hiányoznak, egyre többször szeretnék csak úgy eltűnni pár órára, hogy hagyjon békén mindenki, hagy legyen magamban. Ez rohadtul hiányzik. Fene az antiszociális énemet. Tudom, hogy nem kéne panaszkodnom, mert minden jó itt kint, csak akkor is… Úgy érzem, mintha be lennék zárva valahova, kezdek megfulladni. Kibeszélni sem tudom, kimutatni sem, csak érzem, hogy gyűlik és gyűlik… aztán majd bumm, kirobban. Szeretném, ha már ott járnék, hogy felvettek a suliba, megvan a lakásom, munkát is sikerül szerezni és élhetem a saját kis életemet, a saját kis barátaimmal, akiket időközben megismerek. Mert hogy ez így nem lesz jó, az is biztos.