Tizenegy-tizenegy

11. 11., 16:26 • dánia, munka • 2 komment

Én, mint a 11-es szám megszállott rajongója, imádom ezt a napot. Semmi említésre méltó nem történt és szerintem – remélem – nem is fog, de akkor is, nagy nap a mai. :’)

Elég régen írtam már, húha. Nem is tudom, hol kezdjem.

Letelt az első három hónapom az étteremben, a szerződésem pedig meg lett hosszabbítva január 31-ig (habár még nem kaptam kézbe). Ez azt jelenti, hogy a 20. születésnapomat ott fogom tölteni, very nice! A második (ami igaziból a harmadik) fizetésem is megérkezett, igen-igen tetszetős összes figyelt a bankszámlámon, ugyanis összejött jó sok órám. Valószínűleg a következő hónapban is hasonló lesz a helyzet, ma dolgozom a 13. napomat egyhuzamban, ráadásul vasárnap 10-től 20-ig voltam, ami nagyon jó.

A szakácsok pedig teljesen lecserélődtek, egyedül Francesco maradt meg a régiek közül. Eddig volt már Simone, Antonello, Jessica, a legutolsó hazatérő pedig Marcello. Van két új pizzásunk, Renato és Giovanni, a séf pedig Benedetto. Hát nem is tudom… Szerencse, hogy Francesco maradt, mert… Mindegy. Ő legalább képben van. :D

És mivel a főnök vasárnaptól Olaszországban volt, a barátnője pedig szabadságon van, minden nap 10-re mentem, 1-kor haza, 5-kor vissza és zárás után haza megint. Érdekes egy napirend. :D Elvileg a mai az utolsó ilyen, hiányozni fog. Reggel tök jó nyitásra menni, nincs még senki, kávézunk, szépen kipakolunk… Nem bánnám, ha így maradna.

Most nagyon jól érzem magam nagyon munka közben, próbálgatok néha már olaszul is kommunikálni (na jó, ez annyi, hogy mondom a szavakat, amiket ismerek :D), remélem a főnök visszatérése nem változtatja ezt meg. :D Csak hogy érezhető legyen, 13 napja nem voltam szabad, minden nap bent vagyok és nem bánom, sőt. Örülök. :) Aztán, hogy miért, az legyen az én kicsi titkom. De aki követ twitteren az biztos tudja. :D

Az egyetlen gondom most, hogy a jobb kezem olyan szinten ki van száradva, hogy inkább hasonlít egy ráspolyra. Még ha csak sima víz érte is legszívesebben visítottam volna, úgyhogy kaptam rá bent szép átlátszó kesztyűt, ami alá rejtélyes módon bemegy a víz, de még mindig jobb. Krémet is vettem rá ma, remélem segít.

Oké, más téma. Nem tudom, hogy otthon milyen az idő, de nálunk annyira hideg van, hogy ami tavaly a téli kabátom volt semmit sem használ most. Muszáj lesz venni egy vastagabbat, bleh. Napközben pedig néha olyan köd van, hogy a Wavesig (2-3 perc kb.) sem látni el az ablakunkból. Dánia, Dánia. :’)

Megpróbálok majd többet írni, bár ha lesz valami. Most pedig nemsokára indulok vissza dolgozni, wíhú!